A férjem minden reggel ezt kérte tőlem. Megtettem, amit akar. Óriási változás következett be

Nem szeretem a lélegzetemet

Nagyapa fényképei között nem sok olyan van, ahol ő maga is látszik.

nem szeretem a lélegzetemet egészségügyi parazitákból származó gyógynövény

Egyetlenegyet találok a dobozban, amin csak ő van egyedül. Nagyon fiatal, nincs rajta szemüveg, a szeméről Anya szeme jut eszembe, módja annak, hogy megszabaduljon a paraziták tabletták rá. Nagyapa egy hegytetőn áll, felemelt kézzel, büszkén integet.

Sokáig nézem mögötte a hegyvonulatokata hegyek hótól fehér gerincét, a sziklák hasadékait, a tiszta eget, az jut eszembe, hogy ott fent biztosan ritkább a levegő, mert annyira közel van az ég. Levegőt venni talán nehezebb, de minden más könnyebb.

Nem kell mély levegőt venni! Rosszul mondták gyerekkorunkban

Minden másnak könnyebbnek kell lennie. Odamegyek Nagyapa szószedetéhez, mellette ott a kék bőrtokos, zsebméretű francia szótár.

Rendes negyvenezer szavas nagyszótár, olyan kicsire zsugorítva, hogy akkorka csak, mint egy kártyapakli, szabad szemmel nem is lehet elolvasni belőle a szavakat. A tokban egy nagy, négyszögletes nagyító áll mellette, pont akkora, mint a szótár, vastag, fekete műanyag kerete van, a keret egyik oldalára domború bőr van ragasztva. Amikor a szótár mellett áll a dobozban, olyan, mintha egy vékony társkötet volna.

Átnézek a nagyítóüvegen, a szoba homályosan szétfolyik, a térképre gondolok, hogy Nagyapa vajon hova tette.

Nem kell mély levegőt venni! Rosszul mondták gyerekkorunkban - Blikk Rúzs

Elveszem a nagyítót a szememtől, a tenyerem nézem vele, az ujjlenyomatom felnagyított ráncait, a kicsi hurkokat az ujjbegyeim közepén. Az üveges könyvszekrény félig elfoglalja a nagyszoba falát. A két üveglap nehezen jár a vájatokban, csikorog, ahogy elhúzom, néha meg is akad, ilyenkor az üvegre tapasztom a tenyerem, próbálom megemelni és továbbhúzni, legtöbbször sikerül.

  1. Asztmás állapotban a légutak beszűkülnek - a hörgő-nyálkahártya speciális gyulladása miatti duzzanat, valamint - a hörgők simaizomzatának görcsös összehúzódása miatt I.
  2. Giardini naxos caesar palace hotel
  3. Papíron minden szép, elvégre magasabb beosztásban van, izgalmasabb projektekkel foglalkozik, és még magasabb fizetést is kap, mint az előző munkahelyén.

Az alsó polcon évfolyamszámra állnak az egybekötött régi újságok, ezeket szeretem a legjobban. A papírjuk sárga és törékeny, porszaguk van, pedig igazából nem is porosak. Vannak régi francia újságok is, azokban néha találok ceruzával aláhúzott szavakat, meg széljegyzeteket is. Megismerem Nagyapa írását.

Nagymama nem bánja, ha nézegetem a könyveket, de azt nem szereti, ha éjszakára lyuk marad a polcon, estére minden könyvnek a helyére kell kerülnie. Ha elfelejtem, akkor ő teszi a helyére, könyvjelzőt nem tesz bele, azt mondja, jegyezzem meg, hogy hol tartok. Az egyik bekötött évfolyamban találtam egy folytatásos regényt egy táncosnőről, azt olvasom, elég izgalmas. Odamegyek a könyvszekrényhe z, hogy elővegyem, ott a többi között, aranyozott betűkkel van belenyomtatva a gerincébe a cím meg az évszám.

Megérintem az üveget, próbálom elhúzni, egyáltalán nem mozdul.

nem szeretem a lélegzetemet féregkezelés felnőtteknél

Ahogy közelebb hajolok, az üveg egy ponton elhomályosodik, először azt hiszem, hogy túl közel hajoltam, és lecsapódott rá a lélegzetem párája. Odanyúlok, hogy körömmel mintát karcoljak bele, de látom, hogy nem lehet, a pára nem kívül van, hanem belül.

Hátrébb húzódok, nézem. Két ferdén egymásba mosódó, ovális párafolt látszik az üvegen, a tél jut eszembe, az orrlyukból kicsapó fehér lehelet. Még hátrébb lépek, a foltok nőni és terjedni kezdenek, egy elmosódott alak rajzolódik ki belőlük, olyan, mintha az üveg mögött állna és görnyedten az üvegre hajolna, két kézzel az üvegnek támaszkodna, a kezei között az üvegnek nyomná az arcát, úgy próbálna átnézni.

Átdereng a fehérségén a könyvek gerince, de azért még látom, párából rajzolt fehér arc az üveg másik oldalán, borostás, öreg. Vastag keretes szemüvegben van, megismerem, Nagyapa az. Engem néz, hunyorog, talán pislog is, aztán elfordítja a fejét, oldalra néz, a bal keze is megmozdul, leveszi az üveglapról.

Nem szeretem a lélegzetemet

Először a tenyere tűnik el az üvegről, aztán az ujjai is mind, csak a mutatóujja marad ott, kicsi párafolt, nézem, megmozdul, elindul felfelé, a legfelső polc felé, odamutat, a legfelső polc szélén lévő vastag kötetre. Már nemcsak az ujja hegyét látom, a pára kirajzolja a karját, a vállát, az egész alakját, nyújtózva, csimpaszkodva áll, a legfelső polc felé nyújtja a karját, de nem éri el, pár centi hiányzik csak.

Az üveghez lépek, ahogy megfogom, egyszerre eltűnik a másik oldaláról a pára.

nem szeretem a lélegzetemet méregtelenítő drogfüggők

Az üveg tiszta, olyan átlátszó, mintha ott sem lenne, langyos a tenyerem alatt. Elhúzom, az üveglap most simán siklik nem szeretem a lélegzetemet vájatban.

Felnyúlok, nem érem el a felső polcot, lábujjhegyre állok, úgy sem. Leguggolok, kihúzok négy folyóiratkötete t a legalsó polcról, tornyot rakok belőlük a padlón, fellépek a tetejére, a polcba kapaszkodom, megint felnyúlok, nem szeretem a lélegzetemet könyvet így se érem el.

Nem szeretem a lélegzetemet Nem volt az a préri vadászó indiánjai számára sem, akik pedig tökélyre fejlesztették ennek technikáját. Kell hozzá egy már betört, fürge lábú ló, rajta egy erős, agilis indián, aki a kellő pillanatban egy nyersbőrből sodort lasszót hajít az üldözött vadló nyakába, majd addig húzza, szorítja a hurkot, amíg az fulladni nem kezd, s térdre nem rogy. Indiánunk ezután az ily módon teljesen kiszolgáltatottá, tehetetlenné vált állat első nem szeretem a lélegzetemet lábát béklyóba köti, alsó állkapcsára, a fogak mögött hurkot vet, és a lasszó enyhe lazításával egy kis levegőhöz juttatja tátogó szájú áldozatát, aki erejét, eszméletét némiképp visszanyerve lábra akar állni.

Fél lábbal fellépek a második polc peremére, épp csak a nagylábujjam hegye fér oda, fellököm magam a könyvkupacról, felnyúlok, közben az jut eszembe, hogy széket kellett volna hozni, elkapom a legfelső polc peremét, a másik kezemmel is felnyúlok, elérem a könyvet, amit Nagyapa mutatott, megfogom, próbálom kihúzni a polcról, nem jön, még feljebb csimpaszkodom, elérem a könyv gerincének a tetejét, meghúzom, nem mozdul, lefele és kifele rántom, a könyv egyszerre kifordul a polcról, a könyvkupac kicsúszik a talpam alól, tudom, hogy le fogok esni, zuhanok is már, a szekrény üvegében látom az ijedtséget az arcomon, körülötte ott lebeg a kibontott hajam.

Háttal esem a perzsaszőnyegrea tüdőmbe szorult levegő sistergő gőzzé forrt a zuhanástól, szétrobban tőle a mellkasom, hökkenve próbálok levegőt venni, nincs levegő, csak forró, fehér gőz van, szédítő fehér gőz, azon keresztül látom, hogy a könyv, amit Nagyapa mutatott, még ott a levegőben, szétnyílt lapokkal, a gerincéből félig kifordulva zuhan, aztán odaesik mellém a szőnyegre.

Odafordítom a fejem, a lapjai közül egy foszladozó szélű, összehajtott brosúra csúszik elő, rögtön tudom mi az, a térkép, amit Pali bácsi kétszer is kért.

Nem szeretem a lélegzetemet. Pinwormok és petéik hőmérsékleten elpusztulnak

Felkönyöklök, még mindig fáj a hátam, az átlátszó ragasztószalagg al összevissza foldozott térkép címlapját nézem, szénceruzával egy kis bot van rárajzolva, a két végén egy-egy lópatkó.

Vasárnaponta többnyire a Máglya című regényem részleteit közlöm itt. A könyv sok kis darabból épül, ezek a szöveg-egészből kiemelve másképpen működnek, mint a regény részeként. Öröm hogy olvastátok, nagyon köszönöm, ha megosztottátok. A fotó apám egy régi diája a Szent Anna Tóról, nem tudom pontosan, hogy mikor készülhetett, legkésőbb valamikor hetvenöt körül, de inkább még korábban is, abban az időben amikor Nem szeretem a lélegzetemet volt orvos, még az én születésem előtt.